Jehad és Abdallah, a két palesztin sportoló együtt nőtt fel a Gázai övezetben. 2005-ben megalapították a Gázai Parkour Csapatot (a parkour szabadtéri akrobatikus sport), hogy a fiatalabb generációknak valamiféle alternatívát nyújtsanak az állandó háború sújtotta területen. Abdallahnak sikerül elmenekülnie Gázából, s ma már Olaszországban él egy elhagyatott házban, ahol nagyon nehezen boldogul. Jehad még mindig a Gázai övezet fogságában van, beteges szüleit ápolja, és egyedül vezeti a csapatot. A két barátot döntéseik szakították szét, évek óta nem beszéltek egymással: Jehad soha nem bocsátotta meg Abdallahnak, hogy magára hagyta. Abdallah úgy dönt, hogy részt vesz egy nemzetközi parkour bajnokságon, kétségbeesett kísérletet téve álmai megvalósításáért. Jehad pedig belátva, hogy semmilyen jövő nem vár rá az övezetben, vízumért folyamodik, hogy szabad emberként élhessen.

Az 53 éves, éles eszű és szellemes Evelien végre intim kapcsolatra vágyik, illetve leginkább arra, hogy fogadja el őt valaki olyannak, amilyen: fogyatékkal élő, születésétől fogva részben mozgásképtelen nőnek. Bátor és sokszor humoros igyekezete, hogy életében először megtapasztalja, milyen a szexualitás, tabukat döntögető, előítéleteinket folyamatosan megkérdőjelező, őszinte helyzeteket teremt. Evelien megrendítő, mégis könnyed története a mindannyiunk számára fontos intim kapcsolat szükségességéről szól.

A gyerekek a jövőnk. Következésképpen hazánk és társadalmunk jövőjének érdekében segítenünk kell a serdülők iskolai életét. A „Manifesztum” olyan videókból készült, amelyeket a 21. században született, Oroszországban élő tinédzserek forgattak és osztottak meg az interneten. Reggeli készülődéstől és suliba érkezésüktől, a YouTube-on vagy a Tiktok-on folytatott ártatlan csevegésükön át, a tömeges evakuálások és végül iskolai ámokfutásig (Columbine) – csak egy lépés az út. Bármennyire is bizarr, a főszereplőknél állandóan ott van az okostelefonjuk, amellyel mindent dokumentálnak. Azt is, hogy a mindent elárasztó embertelenség következményeként azok, akik csak a minap lettek ártatlan áldozatai egy tanár, a család vagy az állam erőszakos cselekedeteinek, gyorsan alkalmazkodnak, és holnapra már megtanulják továbbvinni a kegyetlenséget.

Santiago de Cuba városában évszázadok óta minden évben fergeteges karnevált rendeznek, ahol a környék kongás csapatai versenyeznek. Az egyik ilyen csapat, a Conga de Los Hoyos vezetője Lazaro, aki egyedül neveli hármasiker kisfiait, mert feleségének a kormány utasítására két éve orvosként Venezuelában kell dolgoznia. Pénzt hoz Kubának a munkája. Lazaro eltökélt szándéka, hogy sok-sok év után végre elnyerje a karnevál hőn áhított fődíját. Haladó szellemű, őszinte és kritikus dalszövegeikkel azonban soha nem ők nyerik a versenyt, hanem fő vetélytársuk, a „Cápa”, aki a kormányhoz, a forradalomhoz és Fidelékhez hű, a hatalom kollaboránsa. Az évek telnek, újabb és újabb versenyek jönnek, a kérdés pedig mindig ugyanaz: mi kell a győzelemhez?