A vannak-ról és a változások-ról
Gulyás Gyula és Gulyás János művészete

Lehet-e egy dokumentumfilmesnek más dolga, mint arról beszélni, ami a világban van, ami körülveszi a jelenben, s ami a múltból következően formálja napjait, illetve a mozgó képeken a változást bemutatni, a létező dolgok dinamikáját, a folyamatot, amelyet jó esetben maga a készülő film is alakít? A Gulyás testvérek Vannak változások című 1978-as, korszakos dokumentumfilmje Penészlekről a Cinema 64 amatőrfilm-stúdió kötelékében 1968-ban készült Valóság – síppal, dobbal, avagy tűzön, vízen át című, 8 mm-re forgatott munkájuk folytatása: vajon mi változott a nyomorúságos szabolcsi faluban tíz év alatt? Nota bene már az amatőrfilm címe is sokatmondó: „tűzön, vízen át”. Igen, az alkotópáros a Kádár-rendszerben tűzön-vízen át dolgozott, előbb amatőrfilmesként, majd a szabadabb forgatási lehetőséget biztosító Balázs Béla Stúdióban (ahol a Vannak változások is készült), végül a rendszerváltástól az általuk alapított Videográfia Egyesületben. De voltaképpen amatőrök maradtak mindvégig, ám nem a szakmai munka színvonala tekintetében (a filmeket fényképező Gulyás János elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakját, Gulyás Gyulának viszont nincs filmes diplomája), hanem függetlenségükkel. Avagy másképpen civilek voltak ők a filmes közegben, méghozzá olyanok, akik nem kevés civil kurázsival is rendelkeztek, hiszen munkásságukat végigkísérte a fenyegetettség, a megfigyelés légköre.

Mire irányultak Gulyás János érzékeny, a dokumentarizmustól szokatlan, a pórusokig hatoló szuperplánjai, s Gulyás Gyula előkészítetlen, nem egyeztetett kérdései, amelyekkel meglepte riportalanyait, hiteles, váratlan, őszinte, leleplező, vallomásértékű pillanatok sorát teremtve a filmekben? Nos, ha az 1960-as évektől napjainkig ívelő magyar dokumentumfilmtörténetet áttekintjük, akkor azt kell mondani, hogy mindenre, amiről az elmúlt ötven év alatt szó esett, szó eshetett. Csak a legfontosabb témákat kiemelve: az ország elképzelhetetlen szegénységben élő településeire, a vidéken élők világára (a Vannak változások mellett erről szól az „Azért a víz az úr!”); a közelmúlt elhallgatott történelmére, kezdve az első világháborúval (az Én is jártam Isonzónál cíművel induló sorozat végül négy részessé bővült), majd a Gulágot megjárt férfiakon át (Málenkij robot) a hortobágyi kitelepítettekig (Törvénysértés nélkül); Erdélyre, az ott élő emberekre, kultúrára (a Kallós Zoltán munkásságát bemutató kétrészes Balladák filmje). A politikai okokból komoly nehézségek árán születő filmek sorozata a rendszerváltás után is folytatódott, immár gyakran a finanszírozási nehézségekkel küszködve, de továbbra is az érzékeny történelmi, politikai és emberi témákat szem előtt tartva.

Végül még egy, igencsak egyedülálló körülmény a testvérpár munkásságában, hogy tudniillik testvérekként alkottak párost, egészen kamaszkoruktól Gulyás János 2021-ben bekövetkezett haláláig, vagyis több mint fél évszázadon keresztül (még ha az ezredfordulótól már jórészt önállóan forgatták is filmjeiket). Az egyik a szem, a másik a száj, az egyik a kép, a másik a szó – ha van egyáltalán értelme ennek a megkülönböztetésnek. Két test, egy lélek. A Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál életműdíjának átvételekor így Gulyás Gyula mellé képzeljük oda Gulyás Jánost is, hiszen immár klasszikus életművük nemcsak megkerülhetetlen értéke a magyar filmkultúrának, hanem közös munka, közös mű. Ebben nincsenek változások.

Gelencsér Gábor