Szinopszis
Lene Marie Fossen (33) tízéves kora óta bujkált a Norvég Egészségügyi Rendszer elől, holott szüleivel együtt komoly oka lett volna időben szakemberekhez fordulni. Az egyik legsúlyosabb pszichiátriai betegségben, anorexiában szenved. A nem mindennapi Lene autodidakta módon tanulta ki a fényképészet mesterségét, mígnem elismert, világklasszis fotóművész lett belőle. Különös fotó-projektjében levetkőzi a szégyent és szembenéz halálos betegségével. Képei egyszerre nyersek és költőiek, művészete mezítelen és őszinte – a világon egyedülálló módon. Lebilincselő film a művészet erejéről és egy súlyos betegségben szenvedő ember gyógyulási esélyeiről.
Díjak
One World - International Human Rights Documentary Film Festival, Prague, The Regional Jury Award / Thessaloniki International Documentary Film Festival Human Values Award given by the Hellenic Parliament / Krakow Film Festival, FIPRESCI Award and Audience Award / Biografilm Festival Italy, Audience Award / National Film Award Amanda for Best Documentary
Rendezők
Rendező:
Margreth Olin
Margareth Olin (született: 1970) a norvég Voldai Egyetemen a Bergeni Egyetemen, valamint az Oslói Egyetemen tanult. Rendezőként az In the House of Love című diplomafilmjével debütált 1995-ben. Az igazi áttörést azonban a My Body (2002) című dokumentumfilm jelentette számára, amelyet Amanda-díjjal is jutalmaztak. Következő filmje, a Raw Youth (2004) több mint 60 000-es nézőszámot ért el a norvég mozikban, valamint Nemzeti Amanda Díjra és Európai Film-díjra jelölték 2005-ben. Olin egyike volt annak a hat rendezőnek, akit kiválasztottak a Cathedrals of Culture (2013) című Wim Wenders sorozatban való részvételre, mely során ő rendezte az Oslói Operaházról szóló epizódot. 2016-ban Olin Doing Good című dokumentumfilmje 170 000-es nézettséget ért el a norvég mozikban. A Childhood (2017) szintén nagy sikert aratott. 2020-ban jelent meg a Self Portrait című filmje, amelyet Katja Høgsettel és Espen Wallinnal közösen rendeztek.
Rendező:
Katja Høgseth
Katja Høgset 2014-ben végezte el a norvég Lillehammer Egyetem dokumentumfilm-rendező szakát. The Best című diplomafilmjét számos norvég fesztiválon vetítették. Azóta a Speranza Filmnél dolgozik, és Isolation Row című debütáló egész estés dokumentumfilmjét 2018-ban mutatták be. A nemzeti televízión keresztül a film közel 600 000 nézőhöz jutott el, országos vitát és politikai változást vonva maga után.
Rendező:
Espen Wallin
Espen Wallin norvég fényképész, akinek dokumentarista képei, portréi és egyéb munkái megjenetek a legfontosabb norvég magazinokban. Az utóbbi időben a filmkészítésre fókuszált, valamint számos videó klippet és reklámot készített közösségi média felületekre. Nyolc évig dolgozott együtt Lene Marie Fossennel. Ez alatt az idő alatt olyan egyedülálló kapcsolat alakult ki közöttük, amelynek köszönhetően lencsevégre tudta kapni a művésznő munkájának lényegét.
